A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: Chunjie, „tavaszünnep”)
a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az
ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai
kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az újévvel törődik, még az üzleti
forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol az itt élő kínaiak
– ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles
napokat, mintha otthon lennének.
A tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint
ilyen, két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a nagycsaládok tagjai
összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást.
Másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak
ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is.
Az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt
elkezdődik. A legfontosabb – a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson,
sütés-főzésen kívül – az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas
hatásaitól. A házat kisöprik, s ha van rá mód, kimeszelik, az ajtókat-ablakokat
újramázolják. A háznak
újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb
takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki újév napján is söpörne,
azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.
Mivel az újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon
fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát
viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból,
nehogy egész évben betegek maradjanak. Az emberek az ünnep előtt megpróbálják
behajtani adósságaikat is, ha ugyanis újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy
vélik, egész évben tartozni fognak nekik.
Újév előestéje – amely egyszerre emlékeztet a mi
szentesténkre és szilveszterünkre – az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A
családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat –
kártyát, madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években
leggyakrabban tévét néznek. Az ünnephez hozzátartozik a petárdadurrogtatás – ez
nem egyszerű zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Az ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy bőven maradjon másnapra
is; az ugyanis, hogy az óévből bőségesen maradt ennivaló az új évre, kedvező
előjel.
Az újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad
negatív jelentésű szavakat kiejteni. Az
elmúlt évet sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon
az új évben. A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján,
akkor egész évben sírni fog.
Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” (hong bao)
ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba papírpénzt csomagolnak, s ezt adják
a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek.
A piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is
piros az alapszíne minden újévi dekorációnak – a holdújév a kínaiak számára
valóban „piros betűs ünnep”. Piros zászlókat, falragaszokat, képeket,
lampionokat helyeznek el mindenütt, hogy biztosítsák a család gyarapodását.
Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott,
manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen
egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja.
Ezután Kínában visszatérnek a hétköznapok, s gyakorlatilag a következő újévig –
az állami ünnepeket kivéve – nincsenek szabadnappal járó hagyományos
ünnepnapok, csak kisebb jelentőségű ünnepi alkalmak.
Mivel ma kezdődött a kígyó éve, ezért egy holdújév desszertasztallal készültünk.
A linkre kattintva pedig megnézhetitek, mit tartogat ez az év, a kínai horoszkóp szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése